*Novelláim*

A történet egy hűvös decemberi estén kezdődött. Épp moziba készültünk a barátommal, Tommal mikor rossz érzésem támadt. Mikor elkészültem lementem a konyhába és Tom ott várt rám, egy szál rózsával, mivel ma van kerek 1 éve, hogy együtt vagyunk. Nagyon örültem a rózsának és megcsókoltam. Elindultam a moziba, és az úton elmeséltem neki az érzésemet, ami még mindig bennem volt. Mondta, hogy neki is ilyen rossz érzése van, de ne törődjek vele, majd elmúlik. Megnéztük a filmet, ami egy romantikus, de egyben vicces film volt, a címe Ghost.  A végén elsírtam magam, és Tom átölelt, utána meg megcsókolt. Nagyon megható film volt (aki látta tudja). Elindultunk hazafelé Tommal, de még elmentünk a parkba, a hóesésbe és ott, kisgyerekek módjára játszottunk a sötétbe. Senki nem volt ott csak mi ketten, vagyis azt hittük sokáig. Hógolyóztunk, hóangyalt csináltunk és az akcióm h megfürdessem Tomot, fordítva sült el sajnos, és ő fürdetett meg engem:) Fáradtan hátra dőltem a hóban és Tom felém hajolt és hosszasan megcsókolt. Hirtelen felhúzott, és indultunk hazafelé. Már elég késő volt és senki nem volt szinte az utcán. Egyre jobban éreztem azt a rossz érzést a hasamban, majd, nem tudom h miért de hátra fordultam, és láttam hogy egy sötét alak követ minket. Mondtam Tomnak, mire ő hátra fordult és a már tőlünk kb. 3 méterre álló alaktól megkérdezte, hogy mit akar tőlünk. Az alak nem mondott semmit, csal előrántott egy fegyvert. Mi csak ledermedten álltunk ott, és ez alak megszólalt: „Ide a pénzt és minden vagyontárgyat, vagy kinyírlak titeket” – mondta a férfi. „Add oda neki Tom, add oda! Kérlek!” – mondtam már sírva Tomnak, aki elővette a tárcáját és oda adta az alaknak, és mikor az elkezdte megnézni hogy mi van benne Tom letámadta a férfit és ütni kezdte. A pisztolyt nem tudta kivenni a kezéből csak hadonásztak vele, és próbálta elvenni tőle Tom.

Hirtelen csak egy nagy puffanást lehetett hallani, mire Tom és a férfi nem verekedtek tovább. Tom rám nézett, én meg csak aggódó képet vágtam. Az alak hirtelen elfutott, a tárcát se vitte magával. „Jól vagy?”- kérdezte Tom mert nem futott inkább a férfi után, és végignézett rajtam. Én még mindig aggodalmas képet vágtam és Tomnak megakadt a szeme a hasamon. Egy vérfolt látszott a kabátomon, én meg oda kaptam a kezemmel, és hirtelen térdre estem, a nagy hóban. Pár vércsepp jelent meg a hófehér havon. Tom nagyon megijedt, mikor összerogytam. Széthúzta a kabátom és látta hogy a golyó engem kapott el, és belém fúródott. Rengeteg vért veszítettem, a hó egyre csak piroslott a tűz piros véremtől. Kapkodtam a levegőt, közben Tom ott ült mellettem és sírt. Nyugtatott hogy nem lesz semmi baj, és próbált a telefonján mentőt hívni de le volt merülve. Ordítani kezdett: „Valaki hívjon segítséget! Kérem! Valaki segítsen már a rohadt életbe! Hívjanak mentőt!” – ordította zokogva, és mivel a lövésre a szemben lévő ház lakói kijöttek a ház elé, hívtak mentőt, de már túl késő volt.

Mikor a férfi elfutott tőlünk én utána iramodtam. Nem értem utol, és már csak akkor értem vissza mikor láttam Tomot a földön zokogni. Nem értettem hogy mi van, egészen addig amikor közelebb mentem és észrevettem hogy engem tart a karjaiban, és láttam hogy vérzek. Semmit nem értettem, össze voltam zavarodva, annyit láttam hogy odasúgok valamit Tomnak: „Szeretlek!” – ez után teljesen kiszállt a testemből az élet, én meg csak álltam ott és néztem könnyes szemmel, ahogy Tom szorosan magához öleli élettelen testem a nagy hóban és zokog, csak zokog tovább, tényleg nem értettem, de kezdett világos lenni hogy mi történt. Megérkezett a mentő, engem letakartak egy fekete lepedővel és elvittek. Tomot a rendőrök bevitték a kórházba, mert a dulakodásban kapott pár könnyebb sebet. Sírt, ahogy tudott csak sírt, nem tudta abba hagyni, hisz félig most vesztette el egyetlen imádott szerelmét. Hogy miért félig? Hát azért mert végig ott voltam vele, végig a mentőben, lélekben. Nem találtam nyugvást, ott ültem mellette, de ő nem látott, ez fájt a legjobban, hogy nem látott, nem tudtam megölelni, megcsókolni…nagyon rossz volt. (Hogy világos legyen mindenkinek ami történt: Mikor a lövést kaptam a lelkem kiszállt a testemből, és a fickó után szaladtam. A testem ott maradt és én mikor visszaértem akkor döbbentem rá erre.) A tragédia óta elteltek, hetek, hónapok. Tomnak még mindig fájt ez az egész, nehezen bírta elviselni, hogy nem fekszek mellette az ágyban, nem ölelhet, csókolhat, nem kel minden reggel mellettem, nem keltem többé csókkal, és még sok minden ami a kapcsolatunkban már megszokott volt. Én végig, ott voltam, a lelkem nem talált megnyugvást. Minden fájdalmát átéltem Tomnak, mindent éreztem és én is nagyon sokat sírtam. Próbáltam neki jelezni, hogy ott vagyok, de mikor már reménykedett, elhessegette a gondolatait, hisz én meghaltam, nem lehetek ott. Nem bírtam már, nem bírtam. Tom minden nap kint volt a síromnál a temetőben, és én is ott voltam vele. Hallottam minden szavát, hogy mennyire hiányzok neki, és hogy nagyon szeret. Minden alkalommal csak sírtam és sírtam. De, egyszer megváltozott minden. Egy napon, mikor kiment(ünk) a temetőbe a síromhoz, és ismét hallottam Tom szavait, hogy imád, szeret, nem bírtam és elordítottam magam: „Istenem miért csinálod ezt velem? Mit vétettem? Kérlek! Csak még 1x had beszéljek vele! Kérlek!” – ordítottam, és a földre rogytam sírva. Hitelen a fejem felöl fényt láttam a sötét égboltról (mert már este volt). Tom is látta ezt a fényt. Láttam az arcán a félelmet és a megdöbbenést. Felállt a síromtól, és csak nézte az eget. Én is felálltam és Tomra néztem majd az égre, és ismét Tomra. Mikor a fény leért a földre és elért engem, láttam, hogy Tomnak a tekintete rám szegeződik. Egyenesen rám. A félelem még mindig az arcán volt. De a megdöbbenést felváltotta valami más. Valami mást láttam a szemében. Ez a más dolog a boldogság volt. Boldog volt, de egyszerre félt is hisz nem tudta hogy mi történik vele. Döbbenten néztünk egymásra még meg nem szólalt: „Zsuzsi! Ez…ez hogy lehet? Ez…csak álom?” - kérdezte tőlem. „Nem! Nem álom Tom! Itt vagyok, végig veled voltam, a halálom óta végig itt vagyok veled, és nem tudtam eltávozni. Valami maradt ami miatt nem találtam megnyugvást. És már tudom hogy mi az! Az a dolog, hogy nem tudtam neked elmondani mennyire szeretlek! Hogy mennyire fontos vagy nekem, és ne félj, ha elmegyek, mindig itt leszek veled! Mindig itt leszek a szívedben!” – válaszoltam neki, és sírtam. Közelebb léptem hozzá de ő meghátrált. Hirtelen észbe kapott és megölelt. Végre nem csak szellemként voltam ott, olyan volt mintha újra élnék. „Szeretlek! Nagyon szeretlek! Ne hagyj el! Kérlek!” – suttogta zokogva. „Sajnálom! Én is nagyon szeretlek, de el kell menjek!” – sírtam. Pár percig egymás karjában sírtunk. Hirtelen egy hangot hallottam a fény felől. „Itt az idő Zsuzsi! Jönnöd kell!” – mondta egy mély hang és a fény egyre csak erősödött, végül olyan lett mintha a földön lenne előttem. „Mennem kell! Mindig itt leszek veled, itt leszek a szívedben! Sose felejtelek el, és mindig szeretni foglak! Látlak majd fentről és vigyázok rád! Légy boldog, és ne sírj! Fogunk mi még találkozni!” – sírtam, és mosolyogtam egyben és újra megöleltem. „Hát jó, elengedlek. Mindig a szívembe maradsz, és örökre szeretni foglak! Szeretlek! Szeretlek! És várom a találkozást!” – mondta ő is sírva és mosolyogva. Még egy utolsó forró csókot adtunk egymásnak, majd elengedtük egymást, és én elindultam be a fénybe. Fél úton visszafordultam és megszólaltam: „Mindig szeretni foglak! Mindig, mindig, mindig!” – zengett a fény felől a hangom de már alig látszódtam. „Én is szeretni foglak! Szeretlek!” – kiabáltam Tom utánam. Mellettem hirtelen 2 fehér alak jelent meg és kézen fogva besétáltam a mennyország kapuján. Tom csak állt ott és sírt, suttogta „szeretlek, hiányozni fogsz” és akkor vége lett. Feketeség. Sötét. Csak a sírom volt ott. Mikor kiért Tom a temetőbe akkor elkezdett esni az eső, de elállt. Tomnak már nem fáj annyira a szíve. A síromra tekintett, és látta h a sírkövön hírtelen megjelent egy írás! „Örökkön örökké együtt!”

Elmosolyodott, és elindult haza. Az eset óta több év eltelt. Én végig láttam Tomot. Álmában találkoztunk is nem 1x. Tom rátalált egy másik nőre, akit igazán szeret, de annyira nem mint ahogy engem szeretett. Én csak mosolyogva néztem őket fentről, és végig követtem egész életüket. Mikor Tom már idős lett és eltávozott az élők soraiból, a mennyországban találkoztunk, és együtt voltunk szerelemben, Örökkön Örökké!

Hát remélem tetszett!  Véleményeket kérek ide vagy az emailomra: zsu.th.91@citromail.hu

ui.:Gondolom ismerős a történet, egy filmből merítettem ötletet. A címe: Ghost

Este alváshoz készülődve állok a szobámban és csak nézek magam elé. 1 képet nézek a falamon, mégpedig egy személy poszterét. Van 1 banda, a Tokio Hotel. Nagyon szeretem a zenéjüket és a bandatagokat is. De közülük legjobban csak az egyiket, avagy a gitárost, Tom Kaulitzot. Igen! Az Ő képét nézem a falon, immár 5 perce rebbenéstelenül. Azon tűnődöm h vajon mit csinálhat most, min gondolkodik…de ahogy egy másik gondolat az eszembe jut „vajon milyen lánnyal hempereg épp” elszomorodok. „Miért ilyen ő? Vagy csak így állítják be? Vajon milyen lehet valójában?” Ezekkel a gondolatokkal hajtom álomra a fejem, és elhatároztam hogy 1x megismerem.

Elteltek napok, hetek, és ezek a kérdések azóta bennem vannak. Mikor ma reggel felkeltem vidám voltam, méghozzá azért mert Tokio Hotel koncert lesz ma. „Talán most megismerhetem! Beszélhetek vele! Megtudhatom h milyen igazából? Kérdezgetem magamtól, de megráztam a fejem. „Nem! Ébredj kislány! Soha nem juthatsz a közelébe!” Szomorodtam el.

Nem is gondolkodtam ezen többet, hisz ma jól akartam érezni magam. Most jelenleg „reggel” 12:15 van.(nekem még reggel!:D) A koncert 20:00-kor kezdődik Össze kaptam magam, tökéletesen néztem ki mindenki szerint. Elindultam, és 1re már ott is voltam a koncert helyszínén. Kígyózott a sor. Volt már talán 2 km is. Megint elszomorodtam, hisz így még kisebb az esélye h találkozzak vele, vagy közelebbről lássam. Hirtelen hátulról megérintette vki a vállam. Mikor hátranéztem láttam hogy egy régi ismerősöm volt az, aki program szervezőként dolgozik. Ő volt az egyik fő szervezője a koncertnek. 24 éves nő, ő vigyázott rám, míg én kicsi voltam, a szüleim őt fogadták fel mellém ha vmi dolguk volt. Nikinek hívják, és már nem gyerek felügyelőként dolgozik, hanem sokkal de sokkal feljebb került az életben. Elbeszélgettünk, és mivel látta h nagyon hátul állok és ez elszomorít rákérdezett h ne segítsen e a bejutásban. Én nagyon boldog lettem és természetesen igent mondtam. Be is vitt, és épp ekkor jött meg a Tokio Hotel. Csak messziről láttam őket. Engem hátra vittek, a színfalak mögé, és a koncert kezdéséig ott voltam Nikivel. Szóltam Nikinek h wcre kimegyek. Mondta h balra a második ajtó. Én kimentem de nem balra hanem véletlenül jobbra indultam el. Mikor gyanútlanul benyitottam, nem a wc-vel találtam magam szembe hanem 4 fiúval. Azaz a Tokio Hotellel. Én nem tudtam mit csinálni, a fiúk meg csak meglepetten bámultak rám. Én kiléptem és becsuktam magam mögött az ajtót, majd elindultam az IGAZI wc felé:D Elvégeztem a dolgom majd visszaindultam Nikihez. A koncert kezdésének ideje eljött. Engem beraktak a legelső sorba, és a koncert utáni bulira is hivatalos vagyok, hisz Niki meghívott. A koncertnek hamar vége lett, Tom és Bill végig mosolygott rám, hiszen nemrég még rájuk nyitottam.:D Én csak pirulva mosolyogtam vissza. A buli is eljött. Épp azon goldolkodtam amikor 1 asztalnál ültem és iszogattam, hogy mennyire lehetetlennek találtam h megismerjem Tom Kaulitzot, de nagyon akartam, most meg h itt van és megismerhetném nem merek odameni hozzá. Épp szedtem volna össze a bátorságom, mikor valaki leült mellém. És nem más volt mint Tom Kaulitz. Elkezdtünk beszélgetni, meg iszogattunk. Megismertem, kívülről belülről, és annyira nem olyan szoknyavadász mint ahogy beállítják.

- Most mennem kell. Otthon már várnak! – mondtam Tomnak és adtam egy puszit az arcára, de mikor indultam volna el akkor Tom megfogta a karom.

- Hazakísérlek! – szólelt meg én meg csak bólintottam.

Sétáltunk hazafele, és sikeresen kikerültük a tini tömeget. Fél órára laktunk a koncert helyszínétől, gyalog. Egymás mellett sétáltunk és közben beszélgettünk. Hirtelen éreztem hogy Tom megfogja a kezem, és én ezt csak 1 mosollyal nyugtáztam. Így sétáltunk teljesen a házunkig, ahol elkezdtünk búcsúzkodni. Megöleltem, és elindultam befelé, mikor megfogta a kezem és visszahúzott. Nagyon lágyan megcsókolt és én nem ellenkeztem. A kezembe nyomott egy papírt majd mosolyogva elment. Kinyitottam a fecnit, és egy telefon számot láttam benne, tudtam hogy a Tomé, ezért bementem a házba és rögtön bezárkóztam a szobámba a telefonommal. Felhívtam Tomot, és 2 percig beszéltem vele, de követelte h rakjam le és majd ő visszahív. Ezt is tette. Nagyon sokáig beszéltünk még. 23:10 lehetett mikor leraktuk a telefont. Fél órát csak forgolódtam az ágyban ahogy ő is és nem tudtunk elaludni. Hirtelen a telefonomért nyúltam h felhívjam Tomot, de ő megelőzött és mihelyst a kezembe vettem a telefont már csörgött is. Megbeszéltük hogy még most kimegyünk a parkba sétálni. Felöltöztem és ki is mentem, ő már a házunk előtt várt. Halkan kiosontam hogy a szüleim ne keljenek fel. Sokat beszélgettünk, nevettünk, csókolóztunk, ölelkeztünk. Már világosodott amikor ismét egy csókkal elköszöntünk és mentünk haza. Ekkor már mind2őnk el tudott aludni. A Tokio Hotel 2 hónapig volt a városba. Ez alatt a 2 hónap alatt jártunk Tommal, és már a szüleimnek is bemutattam. Ahogy a 2 hónap eltelt, menni kellett haza Toméknak, de szomorú nem voltam, hisz itt laknak a mi városunktól 30km-re. Egyszer egy nap amikor Tom ott aludt nálunk, épp az ágyon feküdtünk és néztünk egymás szemébe, amikor láttam hogy a falamon megakad Tomnak a szeme és elgondolkodik. A poszterét nézte, hisz nem szedtem le. Felállt az ágyról, fogott egy filc tollat, és ráírta a poszterre: Ich Liebe Dich! 4EVER! By: Tom. És rajzolt hozzá egy szívet. Nagyon örültem neki, és nagyon szerettem Tomot ahogy ő is engem. Eltelt 2 év, és még mindig együtt vagyunk, szerelembe. Már össze is költöztünk, hisz ma vagyok 18 éves, Tom pedig 20. Már dolgoztam, de Tom mondta hogy nem kellene hisz van pénzünk, de nem szeretem ha eltartanak. Egyik reggel úgy ébredtem hogy nagyon hányingerem van. El is mentem hányni, és több napig rosszul voltam. Nem tudtam hogy mi van velem, egyszer hánytam 1x meg tele ettem magam. Viszont kezdtem gyanakodni ezért vettem egy terhességi tesztet, ami bebizonyította hogy terhes vagyok. Mikor Tomnak elmondtam nagyon örült. Örült hogy apa lesz, és lesz egy kis Kaulitz a házban. Erre 2 hónappal megkérte a kezem. A 8 hónapba jártam, amikor volt az esküvő. Igazi álomesküvő volt. Hófehér ruhában voltam, sok vendég, óriási kocsi, duda…minden megvolt, na meg a nagy hasam is, amiben az ifjabb Kaulitz fejlődik. Idő közben kiderült hogy kisfiú lesz. Épp az oltár előtt áltunk…

- Tom, akarja ön az itt megjelent Zsuzsit feleségének? – kérdezte a pap.

- Igen! – válaszolta Tom mosolyogva és rám kacsintott.

- És Zsuzsi, akarja az itt megjelent Tomot férjéül? – kérdezte a pap. Tommal szembe fordultam.

- Igen! Akarom! – mondtam mosolyogva, de Tom furcsán rámnézett.

- Micsoda? – kérdezte Tom furcsa képpel.

- Azt mondtam h igen! – válaszoltam újra. Tom még mindig érdekesen nézett rám, majd megfogta a 2 vállam és elkezdett rázni, amit én furcsálltam, de hirtelen valami erős fény a szemembe világított ezért becsuktam. Amikor kinyitottam a szemem, akkor vettem észre hogy az anyukám kelteget. „Tehát csak álom volt? Az nem lehet” kérdeztem magamtól.

Se esküvő, se menyasszony, ismét 16 éves voltam, mint amikor kezdődött ez az egész, és terhes se vagyok. A koncert 2 hét múlva lesz. Teljesen le voltam sokkolva, és csalódott is voltam, de túl léptem rajta, és felfogtam hogy csak álom volt. Eltelt 2 nap, és én épp a fürdőből mentem be a szobámba, amikor a falon megakadt valamin a szemem. Telkesen lesokkoltam. A poszert néztem, ami Tomról van kint a falon, ez állt rajta: Ich Liebe Dich! 4EVER! By: Tom. Emlékeztem hogy ezt az álmomban írta rá Tom de még életemben nem találkoztam vele. Anyáékat is megkérdeztem de semmi, rejtély maradt ez az írás. De Tom írása volt. És valóságos. Meleg érzéssel tölt el hogy ott van az az írás, és lehet hogy ez egy jel, hogy van közös jövőnk. Teltek a napok, hetek, hónapok…és bármelyik Tokio Hotel koncerten is voltam és természetesen az első sorba, Tom mindig észrevett és mosolygott rám, én meg viszonyoztam. Még mindig a fejemben járt ez az üzenet! „ICH LIEBE DICH! 4EVER! BY: TOM” Ezek után, nagyon nehéz úton, de tényleg megismerkedtem Tommal, és „barátok” vagyunk még, de én többet érzek iránta, ahogy ő is irántam. Nem vagyunk még elég erősek bevallani egymásnak, de idővel ez is megoldódhat, és boldogan fogunk élni örökkön örökké!

A történet egy pénteki hűvös és rideg reggelen kezdődött. 5órakkol csörgött az órám, mert mennem kellett be az iskolába, átvenni az érettségi bizonyítványomat, mivel sikeresen leérettségiztem. 18 éves német lány vagyok, és egy boldog párkapcsolatban élek. A barátom megtesz mindent értem, és azért hogy boldog legyek. Kiderült hogy terhes is vagyok, de még nem mondtam neki, ezt ma estére tartogatom meglepetésnek. Azon hogy a barátom ilyen lett csodálkozom is, hisz 2 évvel ezelőtt mikor megismertem, igencsak züllött, bulizós, csajozós életet élt, akinek azt élete a szex volt és az 1 éjszakás kalandok. A kapcsolatunk elején megcsalt párszor, de mivel szerettük egymást túléltük a megpróbáltatásokat, és most már nem ilyen hanem teljesen más mint akkor. Nagyon szeretem és csodálkozok is hogy ilyenre sikerült megváltoztatnom, mert igencsak keményfejű egy fickó!:P Igen aki nem jött volna rá, vagy aki rájött annak is mondom hogy igen, bizony Tom Kaulitzról van szó a Tokio Hotel gitárosáról. Mikor azon a péntek reggelen felkeltem, láttam hogy ott szuszog mellettem. Nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan kiszálltam az ágyból, elkészültem és már indultam is a suliba az érettségi bizimért. Mielőtt elindultam kiírtam neki egy cetlire hogy menjen el a boltba mert semmi kaja nem volt otthon.

2 óra mulva megkaptam a bizonyítványomat. Sikeresen leérettségiztem, az átlagom 3.8 lett, és ez sztem elég jó. Tom közben felkelt, megtalálta a cetlit és elment a boltba kocsival. Ott még találkozott pár ismerőssel, majd elindult hazafelé fél8 fele. Én 8kor otthon voltam, és akkor még nem volt otthon senki. Gondoltam, Tom biztos a boltban van még, azért nincs itthon, ezért még vissza feküdtem kicsit aludni mert álmos voltam, hiszen hajnalban keltem. Délután 3kor felkeltem, de még mindig nem jött meg Tom, kezdtem ideges lenni, de eszembe jutott hogy biztos a haverjaival ment el valahova, mert tervezett a mai napra ilyesmit, és majd este hazajön. Az estét már alig vártam hisz akkor jelentem be hogy érkezik az életünkbe egy harmadik kicsi személy, belőlem és Tomból egyaránt. Teltek az órák, Tom még mindig nem ért haza. Én közben megfőztem, megsütöttem, megterítettem az asztal, átöltöztem és borral vártam Tomot. Nagyon romantikus volt a környezet. Már este 10 óra is elmúlt amikor kezdtem ideges lenni, és hívtam Tomot telefonon hogy hol van, de nem vette fel. „Biztos kiütötték magukat a haverokkal! Majd adok én neki reggel ha hazajön!”- gondoltam magamban, majd mérgesen felmentem a szobába és lefeküdtem aludni. A gyertyákat elfújtam, és elpakoltam mindent.

Reggel 10kor keltem, és reménykedve megfordultam az ágyban, de láttam hogy Tom helye még érintetlen, és nincs a házba se sehol. Már nagyon ideges voltam, és féltem is hogy vajon hol lehet, már nagyon féltem hogy történt vele valami. Hívtam telefonon…csörgött…csörgött…csörgött, de nem vette fel, aztán a hangposta sípolt. Többször próbáltam hívni de nem vette fel, ezért hívtam a rendőrséget. Körözést adtak ki Tom ügyében és elkezdték keresni. Bill Kaulitz, Tom ikertestvére lépett be az ajtón miután leraktam a telefont. Elmeséltem neki mindent és a végén elsírtam magam, láttam rajta is hogy nagyon ideges. És a végén már együtt sírtunk. Érezte hogy valami nincs rendben, azért is jött át, ez ilyen testvéri megérzés volt.

Napok, hetek hónapok teltek el Tom eltűnése óta. A Tokio Hotel együttes is szünetelt és lehet h feloszlik. Én teljesen összeroppantam és szinte minden nap sírtam. Közben nőtt a hasam, és veszélyeztetett terhes lettem a sok depresszió miatt. Az orvos figyelmeztetett hogy pihenjek sokat, mert ha hamarabb megkezdődik a szülés a baba bele fog halni. Így is tettem, Bill minden nap ott volt mellettem, hogy nehogy valami bajom legyen, de rajta is látszott hogy nagyon megviselte Tom eltűnése.

A gitáros eltűnése után 9 hónappal megszületett a pici, fiú lett és szerencsére makk  egészséges, viszont nagyon kellett vigyáznom, nehogy a depresszió átmenjen a babára, mert akkor még lehet baja. Miután a baba megszületett 3 hónap mulva, feladták Tom keresését, és már a rendőrség se törődött vele, hisz reménytelen volt. A rendőrök nem fűztek hozzá reményt hogy él. Billék, még mindig tudták, hogy valahol él Tom, és vissza fog egyszer jönni, én is úgy tettem mintha hinnék benne, de belül már nem tudtam hogy mit gondoljak. Nagyon fájt, de muszáj voltam elfogadni.  Eltelt 4 hónap, a baba 7és fél hónapos volt, amikor megismertem egy férfit Leot, és nagyon megszerettem, fél éven belül elvett feleségül. Nagyon boldogok voltunk, bár még mindig nagyon hiányzott Tom és fájt, de próbáltam most a családomra koncentrálni. Másfél éven belül, megszületett a második gyermekem is aki lány lett. Liliennek hívják. A kisfiút pedig aki Tomtól volt őt az apja után neveztem el, vagyis Tomas. Tomas most 2 és fél éves Lilien meg 3 hónapos. Én ekkor voltam 22éves. Az apjuk Leo épp dolgozni volt, mivel rendőr. Délután járhatott az idő, a férjemnek mostanság kellene hazaérnie, mert éjszakai műszakban volt. Csengettek, és kinyitottam az ajtót de a férjem rendőr társával találtam magam szembe, és láttam rajta hogy valami nincs rendben.

- Szia Ben! Valami baj van? Olyan sápadt  vagy! Leo hol van? – szegeztem neki a kérdéseket.

- Behetek Zsuzsi? Beszélnünk kéne! – mondta és én behívtam a lakásba. Kezdtem ideges lenni, mire ő leültetett a kanapéra és leült mellém. Éreztem hogy valami nincs rendben.

- Mi történt? Hol van Leo? Kérlek Ben válaszolj már! – mondtam neki egyre idegesebben.

- Zsuzsi, most erősnek kell lenned. Tegnap este, az (ilyenmegilyen) bankban volt egy rablási kísérlet, és túszokat is ejtettek. Leo hősködni akart, hogy ő majd bemegy és lelövi őket. – itt Ben megált, majd pár másod percen belül folytatta tovább. – Sajnos a terve fordítva sült el. Őt lőtték le a rablók, és ott a helyszínen az életét veszítette. – itt elkezdett Ben sírni, én meg csak magam elé bámultam, majd 3 másodpercen belül leesett hogy mi van és nagyon elkezdtem zokogni.

- Neeeee Ben, ké ké kéérlek mond hogy nem igaz, neee, áááá! – már itt annyira zokogtam, és ordítottam a fájdalomtól hogy a gyerekek felébredtek és ők is elkezdtek hangosan sírni.

- Sajnálom! Nem mondhatom hogy nem igaz mert sajnos igaz! – már Ben is nagyon sírt, és átölelt.

- Neee, Leooo neeee, Istenem miéééért ,nnnneeee, ááááh. – ordítottam a fájdalomtól, és a földre rogytam a kanapéról.

Nagyon rossz volt. El sem tudom mondani hogy mennyit szenvedtem e miatt, és csak egy csoda segíthet hogy én ismét megházasodjak, egy nagyon nagy csoda. Elteltek napok, hetek…a temetés már megvolt, és végig zokogtam. A kicsikre Simone, a Kaulitz ikrek anyukája vigyázott, hisz még mindig jóba vagyok velük, ők a második családom a kicsit után. 4 hónap telt el a tragédia óta. Próbáltam tartani magam, hogy a piciknek ne legyen nagyon rossz. Csak miattuk voltam még életben. Épp 12:00 volt és én mosogattam. A picik az előszobában a járókában voltak. Billt vártam, mivel ő minden héten legalább 1x átjön hozzám hogy beszélgessünk, benne tudok megbízni határtalanul, és tudom hogy neki bármit elmondhatok. Csengettek…

- Egy pillanat!!! – kiabáltam ki míg megtöröltem a kezem. Gondoltam hogy Bill az. A csengőt csak nyomták és nyomták mintha beragadt volna. – Megyek már! – szaladtam ki a konyhából és kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam azt a személyt aki előttem ált, lefagyott a mosoly az arcomról. Csak álltunk egymással szemben és nem tudtunk megszólalni. Megfagyott körülöttünk a levegő, pár perc mulva az a bizonyos személy közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt. Én mostmár észhez tértem és én is szorítottam ahogy tudtam, és ismét könnycseppek jelentek meg az arcomon, ahogy annak a bizonyos személynek is.

- Istenem, te te te vagy? Istenem! – csak ennyit tudtam mondani, és közben sírtam az örömtől, és szorosabban átöleltem. Igen Tom volt Tom Kaulitz. Visszatért, és az érzések is vele együtt. – Mi történt? Miért tűntél el? – sírtam tovább és elengedtem, és észrevettem hogy ő is sír.

- Mindent elmesélek, csak menjünk be. – mondta mosolyogva és simogatta az arcomat.

Bementünk a lakásba kézen fogva és leültünk a kanapéra. Velem szemben ült és elkezdett mesélni.

- Nos amikor elmentem a boltba 4 évvel ezelőtt, bevásároltam és hazafele tartottam amikor a hátsó ülésen megláttam egy férfit aki a számnak nyomott egy vattát, és én rögtön beájultam. Onnantól minden sötét lett. Utána mikor felkeltem egy sötét furgonban találtam magam, ami úton van valahova. Hirtelen feloltódott egy izzó és egy fiatal lány ült mellettem. Olyan idős mint te. Azt mondta h szeret engem és ő megtart. Én ellenkeztem de mondta h a maffia főnökének a lánya és már régen figyelnek engem. Azt mondta h ha nem akarom h baja essen a családomnak, ebbe beleértve téged, Billt, és a szüleimet akkor muszáj leszek együtt működni és vele élni. Sajnos muszáj voltam, és 4 éven keresztül vele éltem és mindig azt kellett csinálnom amit ő mond. Kérte hogy vegyem el de szerencsére azt az apja se várta el úgyhogy nem tettem. – tördelte a kezét idegességében Tom.

- És akkor most hogy hogy itt vagy? Csak nem üldöz a maffia? – ijedtem meg.

- Nem, szerencsére nem! Történt egy dolog 2 héttel ezelőtt. A lány apját a maffia főnökét és a hozzá legközelebb álló alkalmazottakat kinyírták. Megölték őket, így már nem volt mitől félnem és az első adandó alkalommal eljöttem onnan. 2 héten keresztül bolyongtam a nagyvilágban mert Hollywoodban éltünk. De mikor megérkeztem Németországba, hozzád jöttem először! – mondta mosolyogva. Én csak mosolyogtam rajta és még mindig az örömkönnyek ott voltak. Átöleltem, ekkor  kopogtak…

- Gyere! – kiabáltam ki mert tudtam h ez már biztos h Bill lesz! Mikor belépett az ajtón és meglátta Tomot nem tudta hogy mit csináljon. Odarohant hozzá ahogy Tom is Billhez és szorosan megölelték egymást. Nagyon boldog pillanatok voltak ezek. Csak sírtak egymás karjaiba. Bill tudta h Tom él érezte. Innentől úgy látszott h az életünk helyrejön. Tomnak bemutattam a kisfiát, és nagyon boldog volt hogy van egy fia. A kislányt is bemutattam neki, és elmeséltem Leo történetét, de a végét elsírtam. Megnyugtatott és mondta h mostantól minden rendbejön. 2 hónapon belül elvett feleségül. Igen! Megvolt az a csoda amit vártam! Nagyon boldogok voltunk! 4 év szünet utána a Tokio Hotel újra össze állt és nagyobb sikerük lett mint valaha. Soha többet nem engedtük el egymást. Minden tökéletes volt, és sok szép évet éltünk még meg együtt.